Goztola Kristina: “Azt mondták, jó nekem odakint, ne vegyem el a magyar színészektől a lehetőséget” – ÉVA magazin, 2021.02.01.

Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színésznő külföldön, itthon viszont mégis sokkal kevesebben ismerik a nevét, mint kellene. A Párizsban élő, de Los Angelesben és Rómában is rendszeresen dolgozó Goztola Kristinával beszélgettünk, aki tavaly több nemzetközi díjat is bezsebelhetett.

Néztem, hogy az Instagram profilodat több mint 56.000 ember követi. Lehet tudni, hogy a legtöbben honnan?

Persze, főként amerikai, francia és olasz követőim vannak, de érdekes, mert van köztük indiai, török és arab is.

Tudatosan indultál el külföld felé és szerettél volna inkább ott ismert színésznő lenni?

A Színház és Filmművészeti Egyetemen kaptam meg a színész diplomám. Idehaza főleg zenés darabok főszerepeit játszottam, amikor Londonba utaztam színházi előadásokat megnézni. Letaglózott, hogy filmsztárokat nézhetek színpadon. Jessica Lange-ot láttam egy O’Neill darabban. Orlando Bloom-ot és Rowan Atkinson-t (Mr. Bean) egy drámában. Daniel Radcliffe hihetetlen jól táncolt és énekelt egy musical főszereplőjeként. Ekkor felkerestem londoni ügynökségeket és azt mondták, hogy nagyon kevés egy kelet-európai színésznőnek a nemzetközi porondon a lehetőség, de a mediterrán külsőm miatt láttak bennem fantáziát. Előny volt, hogy az angol mellett a franciát és az olaszt is jól beszéltem, ezért összességében nagyon sok bíztatást és hitet kaptam az amerikai mestereimtől. A legidősebb mesterem már 80 fölött van, és olyan nevek kerültek ki a kezéből, mint Meryl Streep, Dustin Hoffman vagy Sharon Stone.

Döntenem kellett, hogy idehaza játszom színpadon és sorozatokban, vagy nekivágok a nagy megmérettetésnek.

 
Kép
 

Nagyon nehéz döntés volt. Egyrészt azért, mert jól éreztem magam itthon, nagyon szép feladatokat kaptam, a szakmában megbecsültek – másrészről viszont láttam a negatív példákat, hogy a legtöbben falakba ütköznek.

Hol, milyen országokban dolgozol leginkább, illetve milyen nyelvű filmekben lehet téged látni?

Angol, francia és olasz nyelven dolgozom. Elsősorban Los Angelesben, Párizsban, és Rómában forgatok, de játszottam spanyol, német produkcióban is.

Olyan sztárokkal dolgoztam, mint Jason Clarke, Rosamund Pike, Kristanna Loken, Jack Reynor.

A film mellett a színház is része az életemnek. Londonban Abigailt játszottam Arthur Miller drámájában, Los Angelesben Thornton Wilder „A mi kis városunk” c. színművében Emilyt alakítottam. Párizsban és Avignonban Matei Visniec drámájában játszottam a főszerepet. A világ egyik legnagyobb színházi fesztiválján 2015-ben, több mint 1200 előadásból díjazták ki a mi kétszemélyes drámánkat, amely a dél-szláv háború idején játszódik.

Itthon nem is szoktál dolgozni egyáltalán?

Az Avignoni siker után 2015-ben

jó pár színházat felkerestem itthon. Azt a választ kaptam, hogy jó nekem odakint, ne vegyem el a magyar színészektől a lehetőséget. A dolog pikantériája viszont, hogy sokan hívnak, írnak nekem a szakmából, hogy segítsek nekik, adjak tanácsot, hogyan indíthatnák el a nemzetközi karrierjüket.

Akkor ezek szerint te jönnél már haza is, játszanál itthon is. Van is esetleg terben most valami?

Vannak itthoni filmes terveim is. Pont tárgyalásban vagyunk egy jó nevű magyar színpadi szerző művének megfilmesítésével kapcsolatban.

Odakint azt tartják, hogy először mindig a saját anyanyelveden kell színésszé válnod, csak úgy lehetsz idegen nyelven is hiteles. Igen, bevallom a lelkem mindig visszahúz.

 

Kép
 

Jelenleg egyébként hol élsz? Mi a bázis? 🙂 Vagy ahol épp a munka van, ott az otthonod?

Párizs a bázis. 2017-ben alapítottam egy filmes céget, amelyet a párommal, Halmi Péter rendezővel közösen irányítunk. Párizsból könnyen repülhetünk Los Angelesbe, de ha beülünk az autóba, 1 nap alatt itthon vagyunk. A mi munkánk sok utazással jár, nemcsak a forgatások, hanem a megbeszélések és a fesztiválokon való részvétel miatt is. Az otthon viszont más kérdés.

Az otthon mindig Magyarország marad. Itt élnek a szüleim, itthon töltődöm fel. Bármerre is jár az ember – legyen az színész, sportoló, operaénekes, vagy tudós – a saját országát is képviseli.

2020 nem a legkedveltebb éve volt sokaknak, neked viszont szakmailag elég sikeres éved volt. Mesélsz erről? 🙂

A „Le Collier – A Nyaklánc” című produkciónk – amelyet a párom Halmi Péter rendezett – különdíjat és a legjobb rendező díját nyerte el Indiában. Ugyanezért az alkotásért kaptam meg Los Angeles-ben az Inspiráló Színésznő díját. A Sweden Film Awards a legjobb színésznő díját ítélte oda nekem a „Les Rechercehs Continuent – Engedj el!” című alkotásban nyújtott alakításért. A filmben egy édesanyát játszom, akinek eltűnik a 4 éves kislánya. Bár a rendőrség lezárja a nyomozást, az anya nem tud belenyugodni gyermeke elvesztésébe. Szinte minden filmfesztivál online lett megtartva és postán küldték nekünk a díjakat.

Mint említetted, már producerként is dolgozol, úgyhogy kíváncsi vagyok, így most már kamera előtt vagy mögött szeretsz jobban lenni?

Elsősorban színésznő vagyok. A produceri vonal pár éve jött be az életembe, de kétségtelen, hogy jó az alkotási folyamatokban is részt venni. Izgalmas dolog, amikor a kezedbe veszel egy forgatókönyvet és azonnal érzed, hogy abban lehetőség van. Fontos, hogy át tudom beszélni a rendezővel a részleteket, ötleteket adhatok és a tárgyalási folyamatok részese vagyok. A színészek nagy része általában kiszolgáltatott helyzetben van, főleg a mostani időkben. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult a pályám.

Egy szakmailag ilyen sikeres 2020 után mik a terveid 2021-re?

Egy 1800-as évekbeli klasszikus regény ötlete alapján írt a párom forgatókönyvet, amelyet angol nyelven forgatunk. Ezt az filmet is szeretnénk fesztiválokon indítani és reméljük, hogy a magyar közönséghez is eljut majd. Illetve bízunk benne, hogy idén újra személyesen is részt vehetünk a Cannes-i Filmfesztiválon és nem online lesz megtartva.

Kíváncsi vagyok, ha #van20perced , vagy esetleg picit több is, ami csak a tiéd, akkor mivel szeretsz leginkább töltődni? 🙂

Nagyon szeretek úszni, imádom a vizet. Biztos azért, mert a Rák jegyében születtem. Jógázom, meditálok. Szeretem az indiai és a tibeti meditációs zenét. Feltölt, ha a természetben sétálunk a párommal. Sokáig nem mertem bevallani – de olvastam, hogy Sisi is ezt tette – imádom megölelni a fákat, energiát adnak. És főzni is nagyon szeretek.

Azt beszéltük a párommal, hogy ha egyszer sok pénzünk lesz, veszünk dél-Franciaországban egy házat, ahol majd mindig barátokat látunk vendégül. De addig még néhány nagyköltségvetésű filmet is le kell forgatnunk… 🙂

Spread the love