Goztola Kriszta tündérmeséje akkor kezdődött, amikor Budapestről világgá ment, hogy megvalósítsa az álmait. Tavaly angol, olasz és francia nyelven három külföldi produkcióban is forgatott, az egyik akciófilmje pár hete került a mozikba.
Már világszerte vetítik a mozik a Himmler agyát Heydrichnek hívják című amerikai-francia-angol-belga akciófilmet, melynek főszereplője Jason Clark oldalán egy budapesti színésznő, Goztola Kriszta. Nevét egyelőre a külföldi filmes világ jobban ismeri, mint a hazai, de ez nem sokáig lesz így. Kriszta a Színművészeti Egyetem elvégzése után itthon zenés darabokban játszott, majd Angliába, onnan New Yorkba és Los Angelesbe ment, hogy színészmesterséget tanuljak, és tökéletesítse a nyelvtudását. Tanárai között olyan világsztárok voltak, mint Dustin Hoffmann, Robert de Niro, Meryl Streep.
Fotó: Kaszás Bence
„Most már négy nyelven álmodom, de sosem felejtem el, milyen hosszú volt az út a legelső főszerepig – mesélte a Lokálnak Kriszta. –Angliában eleinte magányos voltam, hiányzott a napfény, zavart a sok eső, az angolok távolságtartása, de London színházi világa egy életre megragadott. Olyan sztárokat láttam a színpadon, akiket csak a moziból ismertem.”
A magyar színésznő a hollywoodi akciófilmekben tökéletesen beszél angolul, míg Avignonban, a világ legnagyobb színházi fesztiválján, francia nyelven játszott főszerepet. Olyan alakítást nyújtott, hogy a darab végén a nézők sírva mentek gratulálni hozzá. De hívták Rómába is, hogy a Trainspotting 2 című akciófilmben olaszul szinkronizáljon. Ha külföldön dolgozik, mindig szakít időt arra, hogy esténként a helyi színházban megnézzen egy-egy darabot. Kriszta sikereire a világ legnagyobb cégei is felfigyeltek, a legnagyobb webkereső oldal nemrég a háziasszonyának kérte fel. Kriszta a Föld számos városában dolgozott már, de úgy véli, mind közül Budapest és Szentendre a legszebb.
“December végéig voltam Budapesten, esténként színházba jártam, január elején Párizsba utaztam, egy angol nyelvű filmsorozatban kaptam szerepet. A szüleim Győrben élnek, emlékszem, annak idején mennyire próbáltak marasztalni. Azt mondták, álmokat kergetek. Látszólag elfogadták, hogy a munkám gyakran hosszú hónapokra Amerikába szólít, de ma is féltenek, különösen a repülőúttól. Ezért bárhová is utazom, ha megérkeztem, mindig felhívom őket.”